Tegnap Cincinnatusszal beszélgettünk egy percet a munkában.

- Te... az az érzésem, hogy te sokat olvasol.
- Ja, ja. Éppen délután hoztam el anyáméktól még pár könyvet.
- Miket?
- Lem, Asimov, Robert E. Howard...
- Nem szóltam...

Howard kapcsán egy kicsit csalódott vagyok. Tegnap nagyon rákészültem, hogy huhuuu, én most Conant fogok olvasni és gyanítom nem az elsõ írással kellett volna (A hybóriai kor, azt hiszem ez a címe). Olvasom, olvasom... volt a, b és c királyság, majd kataklizmák, meg háború, a szolga lett, b elvadult, c visszafejlõdött a majomlétbe, de aztán pár száz évvel késõbb d és e népek...

Mi van??? Kb. mint amikor az óvodás megnézi a Gyûrûk Urát és egy szuszra akarja elmesélni. Azaz nem egészen, mert az aranyos, elvégre gyerek, de Howard bácsi már aliga óvodás. Hagytam ezt a leírást a fenébe, belelapoztam a regényekbe. Holnap elolvasom rendesen az elsõt, hogy biztos legyek benne, mert a látottak szintén harmatgyengék, mint amikor 19 évesen elõször akartam fantasyt írni. (Persze lehet, hogy be kellett volna fejeznem, nem pedig abbahagyni, hogy ehhez még érni kell, mert ilyen kotyvalékot valamirevaló ember nem olvas alapon.)

Remélem Asimov jobb lesz. Kicsit száraznak gondolom látatlanban, ki fog derülni.