Ködfátyol

Erendir jó példáját követve, leírom végre én is, hogy telt a Karácsony.

Pontosabban Pre-Karácsony, Rocketgirlnek az egyetem, nekem a munka alakult úgy, hogy tartsuk meg néhány nappal elõtte. Letettem a lantot, rendbe hoztam a lakást és amint Rocketgirl busza befutott, húztunk is tovább a karácsonyi céges bulira. A résztvevõk véleménye megoszlik, szerintem jó volt. A közvetlen munkatársakkal tartottunk egy kis privát, házon belüli ajándékozást, ez volt a legjobb. Mindenki ráérzett, hogy mit szeretne a másik. Egy kicsit még maradtunk, aztán a távozás mezejére léptünk.

Visszaérve hozzám, megtartottuk a privát, kettes karácsonyt is. Fa helyett gyertya volt, egy szép, metállila rúdgyertya egy egyszerû kis gyertyatartóban. Rocketgirl fa-párti, én... mondjuk úgy, 'nem macera'-párti vagyok, így kiegyeztünk abban, hogy a következõ alkalomtól lesz egy nagyobb mûfa. Ajándékilag privátban is ugyanúgy siker volt, ahogy vállalatilag. A Robotzsaru-sorozatom hiányzó elsõ korongját kaptam, hogy teljes legyen a történet és egy jóféle tábla étcsokit. Kedveli a Simset, viszont a középkoros változatot eddig nem próbálta, így tõlem pedig azt kapta és egy... ömmm... maradjunk inkább csak a Simsnél.

Másnap kirándultunk egy kicsit Burgenlandba, megnézni, hogy készülnek az osztrákok az ünnepekre. Fergeteges a hangulat, hiába csak egy kisváros volt, ahova mentünk, sokkal inkább volt rendes Karácsony-feeling, mint itthon. A kisboltban vettünk Bailey's és egy 'klastrompezsgõt', amit a környékbeli papok készítenek már vagy háromszáz éve. És leraboltuk a zöldség-gyümölcspultot, kicsit átejtve magunkat, mert nem vettük észre, hogy az ár nem a teljes dobozra, hanem a 10 dekás adagokra vonatkozik, de így is bõven megérték a saláták és a vegyes gyümölcstál. Este nekiláttam a cannelloni-receptötletemnek. Ha szépen akarom mondani, nem vált be. Ha objektíven, akkor nem mindenhol szenesedett. Ellenben a toszkán lazac mozzarellás ruccolával bejött mindkettõnknek és egyáltalán nem volt macerás megcsinálni.

Az étkezések elõtt-alatt-után megnéztünk egy talicskányi filmet. A Trónok harca sorozatból lassan az elsõ évad végére érünk és elkezdtük a Star Wars régi trilógiát is. Az éjszaka közepén meg nekiálltunk Need for Speedezni, le is toltuk a csehszlovák felirattal futó The Run-t. Az esti iddogálásnak egy kis cybergoth-hangulatot adva, vettünk keverõpálcába rakható glowstick-et. Megroppantod a rudat, megrázod, belerakot a keverõpálcába, fényeket le és neonfényû lesz az italod, rudanként kb. 70 fityingért, úgy, hogy még másnap is világít. Kipróbáltuk a Bailey's pisztáciás fagyira öntve (Carte d'or, Mozart), nem rossz, nem rossz, de még jobb önteni a likõrhöz egy kis gránátalmaszirupot, megkotorni, megvárni amíg összecsomósodik és kész a 'Zombiagy' nassolnivaló. Csak kis darabokban érdemes csammogni, mert azért tud ütni.

A közös Karácsonyozás után és az újabb mûszak elõtt átugrottam egy ebéd erejére a családhoz is, megtartani a családi ünnepet is. Szintén jól sikerült, igaz tényleg rövidre volt nyesve. Ebéd, aztán ajándékozás. A kedvenc focicsapatom drukkersálját kaptam meg vagy 10 évre elegendõ nassolnivalót. Az étcsokik mostanra már elfogytak, a többi még bontatlanul hever a családi kis mûfa alatt.

- Kérsz gyümölcskenyeret?
- Köszönöm, nem.
- Egy kicsit sem?
- Köszönöm, nem.
- Elviszed magaddal a csokicsipszeket?
- Köszönöm, anyám, de csokit nem.
- Az étet sem?
- Csokitnem.
- És a...
- CSOKITNEEEEEM!