Tegnap megérett bennem az elhatározás, hogy megint elkezdjek blogot írni.

Nagyjából ezzel egy idõben gondolkodtam a szokásos 'ki is vagyok én valójában' jellegû kérdésen és arra a következtetésre jutottam, hogy cybergoth vagyok.

Paff. Az ismerõsök 90%-a ha látná, vagy éppen látja is, gondolom most visszakérdezne, hogy az meg mi. A maradék egy része azt mondaná, hogy egy fenét vagyok az, a másik része meg azt, hogy kúl.

17 voltam, amikor elõször gondoltam magamra úgy, mint goth, akkor még nem tudtam, hogy van cybergoth is a világon. Persze a külvilág azon része, amelyik tudott róla hümmögött magában, hogy francokat, de nem akarta nyíltan azt mondani, hogy nem. Elvégre nem jártam fehérre meszelt képpel, feketére lakkozott körömmel a suliba, márpedig az volt gothokkal kapcsolatban a sztereotípia. Valahogy sose fértem bele a sztereotípiákba.

De jó kérdés, hogy mi is az a cybergoth? Ha beütitek a keresõbe, nyilván harmincöt többé-kevésbé hasonló definíciót ki fog adni. Biztosan igaz is a nagy többségre. Én meg ugye most se férek bele a sztereotípiákba. Inkább leírom, hogy nekem mi az.

Én, mint goth.

Nekem az a megfogalmazás tetszik, hogy a goth ott is megtalálja a szépet, vagy a jót, ahol más nem. Magát jobbá téve javítja fel a közvetlen környezetét. Ezt mindenki a maga módján értelmezze, lehet, hogy valaki jó mondjuk matekból és önszántából, ellenszolgáltatás nélkül korrepetálja a szomszéd gyerekét, vagy megtanítja táncolni a haverja (addig) botlábú öccsét. Vagyis nem attól leszek goth, hogy Poe-t és Hawthorne-t olvasok, meg viktoriánus vámpír kosztümben kolbászolok a városban.

Én, mint cybergoth.

Adott a helyzet, voltaképpen együtt születtem a PC-vel. Bár a technika olyan szinten nem érdekel, ahogy egy mérnököt, szeretek új dolgokat tanulni ezen a téren is. Mondhatni a blog is ilyen. Igaz, hogy sablonokat használok, de nélkülem mégse lenne meg ez a blog. Ugyanilyen, ahogy MSN után már tudom, hogy milyen a Skype, a Facebook mellett már a Twittert és a Tumblrt is használtam. Átlag 'kockához' képest ez persze semmi. Inkább úgy mondom, a cybergoth az a goth, amelyik a múlt megismerése és a jelen megélése mellett figyel a jövõre is. Vagyis nem csak annyi, hogy neoncsövekkel ugráljak a nyakamban, miközben bepárásodik rajtam a gázmaszk.

Mint mondtam, az ismerõsök nagy része nem hinné el. Pedig jól ismernek. Legalábbis azt hiszik. De ha az ember olyan, mint egy vegyes, szeletekbõl álló torta, akkor a legtöbb ismerõsünkbõl csak egyetlen apró kis szeletet látunk. Igaz, vannak, akikbõl nincs is sokkal több, vagy nem annyira különbõzõek a szeletek, esetleg vagyunk annyira jóban velük, hogy több szeletet is lássunk. De általában van egy privát szelet, amit a legközelebbi ismerõsök se látnak. Néha a család sem. Esetleg az illetõ önmaga sem.

Mára, kezdetnek elég lesz ennyi. Inkább keveset szeretnék írni, gyakrabban.