Egész jók voltak most a melósnapok, olyan közepesen azért lefárasztottak. Az utolsó fél órában úgy éreztem, hatalmas feeling lenne hátradõlni a székben, a lábakat fel, rágyújtani egy bõ tizenöt centis dominikai szivarra és nagyurasan pöfékelni, amíg le nem telik az idõ. Azért nemdohányzóként ez vicces, fõleg, hogy fél óra alatt egy ilyen szivarból egy centit se lehetne elfüstölni és 95%-ban a kukában kötne ki, de a feelinges dolgok nem attól feelingesek, hogy megérjék ár-érték arányban. Pláne egészségügyileg, arról már nem is beszélve, hogy jogosan rúgnának ki, ha megtenném. Nem kell félteni, nem pottyantok oda, ahol eszem és jobb dolgom is van annál, hogy szivarozzak, fantáziálni viszont jó dolog és hamarabb is megy vele az idõ.

Hazafelé menet beugrottam a boltba, reggeli címen két sajtos rúd lett a gyõztes, a csokisak eléggé viharvertek voltak, a pizzás és gyrosos testvéreik meg elég szikkadtnak tûntek. A múlt héten jó volt a sült sonkájuk is, most ettõl eltekintettem, mert a fokhagymás karaj szebb volt, árban meg ugyanaz. Még két tömb kenhetõ sajt és egy reszelt Gran Padano a sajtos canellonihoz. A minap egy, Guild Wars 2 révén megismert norvég gyerek megjegyezte, hogy kész sztárséf vagyok, miután megtudta a canelloni tervet. Persze túlzás, egyszerûen csak szeretek kísérletezni, de azért jól esett.

A címmel ellentétben sikerült szép hosszan a nüanszokról szót ejteni. Jön a szokásos cybergoth anyag.

Szóval a kevesebb több. Szép, de mire utal?

Úgy tervezem, hogy 2014-ben kibõvítem a ruhatáram cybergoth elemekkel is, ami azt illeti kap egy külön szekrényt a 'speciális' öltözet, vagyis minden olyan, amit csak adott alkalommal fogok felvenni.

Adott alkalommal? Ja. Mert attól még, hogy meglesz, nem fogok benne grasszálni a Fõ téren, hogy pukkasszam a polgárokat és az is eléggé marhaság lenne, ha csak úgy ülnék benne otthon. Akkor mikor? Jelmezes (házi)bulikon. Sajáton, haveroknál, farsangon, Halloween. Kevésnek hangzik egy évben. Az is. Ez benne a lényeg.

Maradjon csak különleges az az alkalom. Ha minden hétvégén lenne, akkor hamar megszokottá válna, az exkluzivitás meg oda lenne. Egyébként is van elég egyéb tenni-venni való a többi napra. Emellett ott van a várakozás érzete is, mint gyerekként a Karácsony. Tudod, hogy el fog jönni és már elõre örülsz neki.

Lényeges, hogy tudj örülni a dolgoknak.