Tegnap újra nekiálltam az Ulysses elolvasásának. Meglepõ módon az elsõ rész, az elsõ harminc oldal most kevésbé tûnt hagymázas katyvasznak, persze itt-ott azért továbbra is marad a what da fuq, de elvileg Joyce szándékosan így írta, hogy megkavarja az olvasókat. A szavak dallamossága továbbra is megvan, igaz, ez jórészt a fordító érdeme. Kíváncsi vagyok, ezúttal meddig jutok el benne végül, sikerül-e befejezni és milyen lesz addig érzésre.
Kezd múlni a fejfájás. A kimerültség és a front nem éppen egy nyerõ kombó, de ha azt nézem, lehetett volna rosszabb is, enyhe tompultság volt inkább, de az másfél napon át. A zsebbe azért elrakok egy Advilt, biztos, ami biztos.
2014.02.11. 17:23 :: 6h0st
2 komment
Címkék: könyvek kimerültség Ulysses Advil Joyce
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://throughthemist.blog.hu/api/trackback/id/tr705918453
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bi 2014.02.16. 21:04:04
No, ahhoz a könyvhöz még nem mertem hozzákezdeni. Kíváncsi leszek a véleményedre. (-.
6h0st 2014.02.18. 09:22:11
Egyelőre pihentem a fejezet után és olvastam egy kis Walking Dead-et, hogy ne legyen annyira tömény. :)
Meglesz, mindenképpen el szeretném most olvasni. Eddig úgy a 100. oldal körül volt a rekord, ameddig korábban eljutottam benne, csak meglesz nemsokára. :)
