Jövök hazafelé a melóból, fordulnék be a parkolóba vezetõ kapubejárónkba, mikor látom, hogy egy bringás pont ott tetvészkedik (valami iratokat pakolt egy övtáskába). Itt még nem ment fel bennem a pumpa, mert jobbra, kis ívben kanyarodtam, félig már a járdára állva, úgy, hogy a mögöttem levõk ki tudjanak kerülni és azért majd a bringás is el tudjon menni.

Fene tudja, lehet nem kellene ennyire kooperatívnak lennem, hanem vadul tülkölnöm kéne, lehúzni az ablakot és felszólítani a kerékpárost, hogy lépjen szexuális interakcióba azzal, aki elõször adta rá a kiscipõt, lehetõleg az illetõ ravatalán, mert ha együtt akarok mûködni vele, akkor úgy gondolja, hogy továbbra is csinálhat, amit akar. Ami nem lenne baj, ha el akarna húzni, de nem akar, mert akkor még tovább tetvészkedik. Most az egy dolog, hogy én ezalatt úgy Anschluss eleinstandoltam a gyalogosok elõl a járdát, de a parkolóból meg indulna egy libafosmetál Rönó (ejtsd zöldesszürke fényezésû Renault személygépjármû).

Ha bringás nem lenne, akkor a szituáció szerint behajtok, ha meg odakerül addig a Rönó, akkor megvárja, vagy, ha elbambult, netán ostoba a sofõr, akkor elõbb-utóbb rá fog jönni, hogy vissza kell tolasson a parkolóba, hacsak nincs Sherman tankja, mert azzal még azért át tud jutni rajtam keresztül is az alagúton.

De van bringás, én meg kooperatív vagyok, vagyis nem akarom a falhoz lapítani, pedig kedvem még lenne hozzá, valahányszor felhúznak ezek az amforák (görög típusú köcsög). Meg a fal is színesebb lenne némi pirostól. Na mindegy, várok türelmesen, félig a járdán, gondolatban már párszor lemészárolva a bringást, az meg csak nem hajlandó egy méterrel arrébb tenni a drótszamarat, ahol már napestig tetvészkedhetne, a Rönó meg valószínûleg nem látott meg a bringás takarásában, mert elindult.

Persze én naiv vagyok és nem gondolok arra, hogy nem látszom a bringától, gondolom, csak rájön a Rönós amfora, hogy már a bringástól se fog tudni kiférni, mert az persze nem szorosan a falhoz húzódva tetvészkedik, hanem tisztességesen elállva az utat. Meg persze ott vagyok én is, ha a bringást szét is palacsintázza a falon, engem azért aligha tud kipöccinteni a bejáró elejébõl. Csoda történik, a Rönós megáll az alagút közepében.

És nem mozdul. Biztosan beragadt a váltó, vagy olyan régen nem tolatott, hogy gondolkodnia kell, hogyan csinálja. Bringás váratlanul befejezi a tetvészkedést és elgurul, oda se bagózva semmire. Maradunk ketten. Az egy dolog, hogy a KRESZ szerint is neki kéne visszatolatnia... pontosabban eleve bele se kellett volna hajtania a bejáróba (mondjuk annyira nekem se, de naiv vagyok, mert azt gondoltam, hogy a bringás egy, usque kettõ másodperc alatt arrébb gördül, bentrõl akkor még semmi mozgás nem volt, szóval sima ügy lesz). Ha mást nem, ha beleképzeli magát az én helyzetembe, rájön, hogy neki egy jórészt üres, mozdulatlan udvarba sokkal könnyebb öt métert rükverceznie, mint nekem a csúcsforgalomba visszatolatnom, megspékelve egy kanyarral.

De miért gondolna bele más helyzetébe ez a falloszkópé? Õ menni akar és valami amfora meg kinõtt elé, ami miatt most nem tud kimenni. Megindul csak lassan, fenyegetõ tekintet mellett, hogy értsek a szóból, õ Gandalf, én a balrog, itt nem juthatok át, non pasaran.

Ha nem dühödnék be az értelmetlen forgalmi szituációkon, amikor nincs mellettem utas, akinek a jelenléte nyugtatna, akkor simán kiszállnék, lezárnám a járgányt, majd bekopognék, hogy na mi van, szûk a folyosó? Vagy ha jobban bedühödnék, akkor kiszállás ugyanúgy, majd föllépni a motorháztetõre és kérdés formájában berúgnám a szélvédõt (valószínûleg sikertelenül). Persze ezek csak vágyképek, ugyanazt kívántam neki, mint a bringásnak, csak a négyzeten, majd, miután meggyõzõdtem róla a tükrökben - és hátranézve - hogy nincs senki mögöttem, begorombultam, hátramenet kanyarral, markáns fék, majd motorbõgetve-gumicsikorgatva, mint rendes ámokfutó kilõttem az utcáról. Visszanézve a tükörbe, mi jött utánam közvetlenül?

Rendõrautó. Fuck Yeah. Mint a filmekben. Azaz mégsem, mert nem állított meg, hiába lett volna rá indoka. Leállt egybõl az útszélen. Ilyen szerencse is ritkán adódik, pedig már beleláttam, hogy most bizony megkapom életem elsõ büntetését, méghozzá teljes joggal, ehelyett tettem egy kört a tömb körül és másodjára már se bringás, se Rönós nem akadályozott a behajtásban.

Mókás volt ezt most leírni, de azért nem javaslom senkinek a rekonstrukciót. Fõleg magamnak nem. Mert az életben se nem mókás, se nem indokolt.