Ködfátyol

Talán csak egy nap telt el, hogy megírtam a Cute Poison-t. BuborékÁval beszélgettünk, mondtam, hogy neki se ártana odafigyelnie, mert ez tényleg egy alattomos cucc.

- A túlpörgést nem érzem annyira magaménak.
- Nem? Ahogy mondom, lappang. Vagyis lehet, hogy otthon ülve fárasztod szét magad. Nézd meg újra az elmúlt napjaid... Monster [energiaital]. Fáradtan, nyûgösen, morcosan kelsz. Pihensz otthon? Nem. Most is a gép elõtt aludtál el. Éjfélkor még fent vagy. [...] Relax van? Nincs. El tudsz kicsit szabadulni, hogy magaddal foglalkozz? Nem tudsz. Látszólag nem.

Megszokottá tud válni könnyen. Szegeden nekem is simán lecsorgott pár nap alatt négy Monster is. Igaz, azóta meg egy sem és se inger rá, se elvonási tünet. A sörrel is így vagyok, ha nyári szünet van, akár négyet-ötöt is le tudok gurítani, ha olyan hangulatban telik az este, persze akkor ez csak egy estére igaz, a többin semmi. Az éjfél után gépezés dettó már-már automatikusan jön. Nem nagy plusz onnan már a gép elõtt alvás, én úgy egy hónapja lefeküdtem olvasni két skype közt úgy 20 percre és 14 órával késõbb ébredtem az 500 oldalas könyvvel a fejemen. (Az más tészta, hogy hány üzenet jött, hány felõl, hogy hova tûntem már és miért nem válaszolok. :) )

Tegnapelõtt Cincinnatus lett este rosszul. Szerencsére nem komoly, mondja, ma már dolgozni is tud. De aggódom érte. Mégiscsak úgy vagyok vele, mintha a második apám lenne. Ma egyébként mindenkin a fáradtságot-kialvatlanságot-nyûgösséget vettem észre. Árész és Oriola is elnyûttnek tûntek, amikor reggel összefutottam velük egy percre. Értük is aggódom. Fuck... mikor lettem én ekkora 'Tyúkapó'?