Ködfátyol

Tulajdonképpen vagyok, csak idõnk nincs, mert a négy nap még mindig tart igaz, hogy már hét napja. 

Pontosabban idõnk van és szét is osztjuk mindenre. 

Huu, gyerekek, Szeged az valami über egy város, külön posztot érdemel, most csak gyorsan kiírok pár gondolatot.

Rákaptunk a fotózásra. A Dómról lõttem vagy 150 képet, szerintem nincs már olyan téglája, amirõl ne lenne kép. Sétáltunk ezerrel, gyúrva a nyári olasz lazulásra. 

Kipróbáltunk egy csomó dolgot, amit korábban még nem. Ma egy étteremben gombás csülköt rendeltem, mikor utálom a gombát, de így összedarálva kimondottan jól esett. Sose iszom kávét, de már kettõn is túl vagyok, Monsterbõl meg az elmúlt héten négy is beesett. Rocketgirl nem komálja a gyorséttermet, de amikor meglátta, hogy a szegedi Subwayben milyen szendvicset lehet venni, tett egy próbát és az a tippem rákapott.  Jó hangulat volt, vettünk még egy Hajnikát (Heineken, igazából a kis üveges Heineken, de nekem minden Heineken Hajnika), az esti póker alatt úgy a háromnegyedét pusztítottuk be. Ezen kívül az Irish Coffee-ban levõ Jameson adag az össz alkoholom eddig idén.

Jesus Fuckin' Christ... 15 éve nem volt boxkesztyû rajtam, de egy órája öklöztünk egy szolidat. Gyerekek... nem tudom, más, hogy van vele, szerintem egy az egyben megfelel egy elõjátéknak.

Ennyi mára, most én megyek fürödni. Egyszer még folytatom

Jó kis napok következnek, mától indul a Rocketgirllel közös szegedi programsorozat, csak oda kell érjek. Meló után bereggeliztem, jöhet a laza 400 km-es vezetés. 

Négy napig távol leszek, addig Colonel, erendir, Haifisch és MonstreCharmant, írjatok helyettem is! Meg ha trollos bunyó van, valaki üssön oda a nevemben, igyekszem visszaérni a következõre. 

Jó nyomulást mindenkinek a napokra! 

Kajás dilemmában voltam alvás elõtt. Boltozzak, vagy ne? Ha igen kenyeret vegyek, vagy korpakekszet, netán még egy joghurtot is? Vagy mosogassak el otthon és legyen a kókuszos pehely? Végül hazamentem.

Pehely? Talán van még egy pizz... nincs, basszameg. Franc se akar megint pelyhet. Legyen csak simán tej? Ha betolom kenyér nélkül a sajtkrémet, fosás lesz? Talán még jó az Abonett, vagy öt éve kallódik a pulton, de csak nem romlott meg... bár, jobb, ha még érlelem. Menjek simán aludni? Hohóó, van még M&M's... 

(crunch) (munch) (chew) 

Huhh, kezdek lelassulni, már nem napi kettõ, hanem inkább kétnaponta egy posztom van. Nyomatni kell, nincs mese. 

Tegnap magamfeletti szinten kondiztam. A végtagok túlélték. 

Ma déltájt megmakacsoltam magam és csak befejeztem a félkész novellát, amivel még novemberben bíztak meg a lányok. Utólag visszanézve egész jó kis cucc lett. Visszaszorult idén a gaming, eddig össz. 1 órányi Falloutot toltam és csak 1500-at adtam ki két filmre. Kiderült, hogy az Elemi ösztön rendezõjének munkája a régi Robotzsaru is. 

Több gyümölcsöt eszem, tegnap este belöktem egy háromnegyed grapefruit-ot, ma meg a pulykához saláta volt a köret. Holnap reggel kókuszos müzli lesz és idén még 0 alkoholt ittam.

Rocketgirllel ezekben a pillanatokban is a jövõ heti szegedi programokat tervezzük és a kocsi is tele van tankolva.

Minden faja, skype közben megnézem az Elemi ösztönt, alatta belökök egy B6 vitaminnal és magnéziummal dúsított vizet, aztán alvás.

Ja meg többet kéne blogolni, mert mindig csak írom, hogy fuu, errõl, meg arról milyen jókat kéne írni.

Ahogy beszélgetünk Rocketgirllel, idõnként a Skype késlekedõ üzenettovábbítása okoz mókás szituációkat. Valahogy szinte egy idõben került emiatt szóba az egyik történelemtétele és a netes pornó. Elege levén, hogy melyik évben, melyik királyunknak mennyi tonna aranya lett x és y bányákból, jelezte, hogy jól jönne valami stresszlevezetõ és pont ekkor küldte ás a Skype a netes pornós elmélkedést. Felvetettem neki, hogy mit szólna keverni a kettõt, egy bányász tematikájú pornóhoz. 
Naná, hogy igen, már csak jó kérdés, hogy találok-e. Mert az tény, hogy kb. minden ami létezik, meg az is, ami nem (Törpilla betérdel Hókuszpók elé), fenn van a neten, de bányászra valahogy nem emlékszem.

Azt hiszem, megvan a holnapi program egy része ezzel. 

Höh, ahogy leírtam este, hogy úgy vettem észre, góték tendálnak a rivethead stílus felé, rögtön találtam ma egy cikket , amiben azt írják, hogy az európai és japán cybergothokkal szemben az amerikai és ausztrálok inkább militaris-rivetheadesre veszik a figurát. :)

Fura egy game ez a Fallout. Az ember szemrebbenés nélkül kiirt egy falunyi ártatlan... mit ártatlan, egyenesen szentéletû embert is, ha éppen olyan kedve van, de a kutyára nem lõ rá. A New Vegas esetében ez az elsõ másfél órában történt, amikor a poros falucska életébe többféleképpen avatkozhatunk bele, már ha akarunk. Mert szimplán tovább is állhatunk, relatíve kevés kötelezõ dolog van benne. No, kivételesen nem voltam jófiú, ahelyett, hogy a falusiaknak segítettem volna a szökevény fegyencek bandájától megvédeni a várost, átálltam az utóbbiak oldalára és képes voltam mind a kocsmárosnõt, mind az öreg dokit (aki mellesleg 1 órával elõtte éppen az én életemet mentette meg) fejbelõni, de a kutyát (Cheyenne) valahogy sajnáltam volna, megvártam, amíg a fegyencek lövik le.

Többek között ez a szép és szomorú is ebben a poszt-apokaliptikus világban. Lehetsz a nemes lovag, fényes páncélban, aki még a macskát is leszedi a fáról (nem a shotgunnal ), mint minden másik darabban, vagy akár kicsit gonosz... esetleg nagyon gonosz. Kötelezni nem köteleznek rá, de a lehetõség adott.

Gondolkodtam kicsit a leendõ cybergoth göncökön. Az az érzésem, egy hibrid változat lesz a nyerõ. Van egy irányzat, a Rivethead (magyarosan Szegecsfej), részben azzal fogom megmixelni. Saját definíció szerint a Rivethead amolyan militarisan punkos jellegû. Annyira nem nagy buhera, a góték egy része amúgy is tendál felé.

A nadrágot inkább megkreálom magam, nagy valószínûséggel farmer lesz az alap, hozzá meg egy (esetleg több) lánc . A minap a vonaton láttam egy kicsit punkos gyereket, inkább csak a gatyán látszott, jól állt neki, nem az agyonpakolt gatyó volt, amolyan szolidan polgárpukkasztó.

A könnyebb elképzelhetõség kedvéért belövök pár linket, hogy mik vannak célkeresztben.

A kesztyû . (Per pillanat kifogyott, mehehe, nem baj, még úgyse veszek.)

A felsõ . Noha a vállvédõs változat jön be jobban, nem kizárt, hogy a sima  lesz a nyertes.

A respirator  (magyarosan légzõkészülék, azon belül félmaszk)

Végül a frizu. Ugyan a képen csajon van, ez unisex. Mondjuk az se kizárt, hogy nem a szürke, hanem a kék  lesz, hogy vigyek bele egy kis színt.

Cipõ terén, tekintve a ritka használatot, lehet, hogy bakancs lesz. Majd leugrom az Armyba körülnézni, lehet, hogy gatyó vagy akár respirator is lesz.  Durva becsléssel úgy 70-80 kilóra teszem a költséget, de mivel nem fixek a cuccok, lehet faragok még belõle. Meg ugye... nem egyszerre lesznek.

Fühh. A tegnapi lábragyúrós nap után, ma nyomattam kétszer annyit az ugrókötéllel, még a végén a hónapban el is nyûvöm a cipellõt.  Egy csomó jó... vagy éppen kevésbé jó poszt-ötlet van fejben, de ezeket még meg kell rágni kicsit, mielõtt leírom.

Fene megette, hogy a nap csak 24 órás. Ha tegnap mondjuk 36-40 lett volna, lehet sose hagyom abba a guggolásokat, annyira belejöttem. A combok nem is díjazták, hogy ma köteleztem, de nem kérdeztem õket. Lesz néhány lazább napjuk most is, meg egy hét múlva is.

Úgy néz ki, két héten belül Rocketgirllel össze tudjuk hozni a szegedi kiruccanást is.  Ott se ártana néhány 48, vagy akár 72 órás nap, annyi minden tervben van. Fura hallani, mikor egy ismerõs azt mondja, hogy unatkozik. Az elmúlt két hétbõl most van egy kis idõm beszállni a gépbe Falloutozni. Mit csináltam helyette? Á semmi extrát, megterveztem és létrehoztam a Self Challenge-et, plusz egy privát 'csapatépítõ' projektet, ami ugyan per pillanat szüneteltetve van, de idõvel folytatódik. Tervben vannak a találkozók, a házibulik, nyomatjuk az edzést, mint az õrültek. Amikor másodszor csuklasz össze a szõnyegen, fekvõtámasz közben de felállsz, pihensz és végül szünetekkel ugyan de lenyomsz még harminc-negyvenet... amikor a térded jelzi, hogy érzi a megnövelt futótávot, pihenteted kicsit, aztán újra letolod... amikor meló után, este, hullafáradtan is megdöntöd a korábbi rekordod lábemelésben... (ezek közül csak egyik voltam én )
Tartjuk egymásban a lelkesedést ezen a téren éppúgy, ahogy az összes többiben.

Ja, meg írtam is, a novella fele készen van már. A második felek mindig könnyebbek és gyorsabbak, azokat már 'csak' be kell fejezni. Meglesz, de nem ma este. Ehhez jobb mentális fókusz kell. Persze megtehetném most is, nem is lenne olyan vészes. De jobbat akarok, mint 'nem vészes'. Az se kizárt, hogy holnap már megcsinálom. Nem szoktam sokat szórakozni vele.

Annyira feltankoltam még tavaly a készleteket, hogy még mindig nem kellett boltba menjek, nálam ez nagy szó, mert majd minden nap szoktam. Végül csak bekukkantottam a Decathlonba körülnézni. A Challenge-hez gondoltam, hogy megnézem, van-e valami olcsó, könnyû és mégis praktikus cipõjük, amit a lakásban tudnék használni. Korábban a kosaras/futócipõmet használtam erre a célra, de végül mindig csak kimentem benne a pályára, vagy a tó köré és úgy voltam vele, fene vigye, nézek valamit bentre, az meg maradjon 'kinti' cipõ.

Jobb volt a kínálat, mint vártam, alig 2500-ért volt hivatalosan 'nyári' cipõ, könnyû, jól szellõzik, remekül lehet benne mozogni és ha a lábujjamnak csattan a rideg ugrókötél, akkor nem kezdek el cifrán káromkodni, a lábujjakat fájlalva. Mindennek a tetejébe pont egy neonsárga-szürke színkombinációs darabot választottam, így elnevezhettem magamban 'cybergoth mokasszinnak'.  Igaz, ez nem bõr, meg aligha egy darabból van, de könnyû és halkabban mozgok benne, mint a rendes cipõkben, szóval nekem az.

Voltam reggel futni. Eddig mindig csak olyan idõben futottam, amikor elég egy póló, meg egy rövidnadrág, de idén nem akartam elbliccelni (tavaly csak egyszer voltam kint), beöltöztem és mentem. Viszonylag keveset futottam, alig több, mint egy kilométert, viszont olyantól, aki nem szokott futni (és fénykorában is átlag alatti szinten nyomta), megállás nélkül nem is rossz. Idõt nem mértem, kb. 10 percre saccoltam, mert a beöltözéssel, bemelegítéssel, ki és vissza sétálással (nagyjából ugyanannyit sétáltam oda-vissza, mint maga a táv, ugyanis nem a belvárosi szmogban és gyalogostömegben, hanem a csendes, tiszta, békés patakparton akartam futni) együtt nem volt az egész fél óra.

A shopping után leteszteltem a cipõt is. Már megérte az árát, ezt kimondottan azt ugrókötélhez teremtették.  Az elsõ százas adag után úgy kivoltam, mint a reggeli futás után, így a következõ százashoz már taktikát váltottam. Belõttem zenének egy kis Ater Mors-t és lassabbra vettem a hajtás tempóját. Gyerekeeeeek, ha lenéztem a lábamra, full olyan volt, amilyennek egy cybergoth bulit képzelnék valamelyik Londoni klubban. :) Neoncucc, és mintha pogóztam meg headbangeltem volna a zenére, már csak a marék glowstick hiányzott a markomból.  A lassabb hajtás amúgy bevált, sokkal jobb állapotban bírtam. Az imént, a harmadik százas már jobban igénybe vett, rájöttem, hogy az elakadás többszörösen rossz. Kizökkent a tempóból, amúgy is frusztráló, meg a hajtás-leállás-hajtás sokkal durvábban lefáraszt, mint a sima hajtás. Lüktettek a combjaim ezerrel, de van még idõ a mából.

Ki kéne teregetni, elõször nem örültem a gondolatnak, mert oda szoktam tenni a szárítót, ahol most kötelezem meg fekvõzöm, de aztán jött a facsipesz egyszerûségû gondolat, kitehetem azt a szárítót a nappaliba is, úgyse látja senki. 

Kár, hogy nincs olyan statisztika, hogy hányadszorra állok neki ennek a posztnak. Elsõre pont jó lett volna, akkor egy hülye hiba miatt elszállt az egész, amit írtam. Ezen csöppet bepöccentem, gondoltam sebaj, újraírom. A baj csak az, hogy onnantól kezdve meg nem tetszett semmi, amit leírtam, mindegy milyen lett volna, komoly, vagy vicces, elmés, vagy éppen zsigerbõl jövõ.

Mély levegõ, írd meg újra!

Szóóóóóval...

A klasszikus bemutatkozások helyett.

Honnan a 6h0st név?

Az angol nyelvû, szellemet jelentõ Ghost 'leetspeakesített' változata. A cybergoth-identitásomhoz passzol is a leetspeak.

Leetspeak: lényegében amolyan alternatív ábécé az angol nyelvben, ahol a hagyományos latin betûket lehet helyettesíteni ASCII karakterekkel, számokkal. Az 'elite' szóból kifacsart 'leet' pl. leírható vele, mint l33t, vagy pusztán számokkal, 1337. Kis hunyorgással, bele lehet látni a betûket.

A leet-réteg megvan. Honnan a ghost, vagyis milyen szellem szabadult ki a palackból?

Van konkrét és átvitt értelemben értendõ része is. Egyrészt, akarva-akaratlanul lepem meg váratlanul az embereket, pedig nem lopakodom, egyszerûen csak nem csapok zajt. A magam nézõpontjából kimondottan hangos vagyok jövés-menés közben, az én fülemnek igencsak recsegõsnek hangzik a cipõtalpam nyikordulása a padlón, de már megszoktam, hogy a legtöbben nem figyelnek.  Jó párszor sikerült már véletlenül is ráhoznom a frászt a környezetre, látom, hogy ott van az illetõ, akit keresek, nekem háttal, odamegyek, szólok, hogy: Hé, Józsi (vagy bárki más, ha Józsik vagytok, akkor bocs, már biztosan volt pár szívrohamotok miattam. )
Józsi ezen a ponton felugrik, mintha bögöly csípte volna meg és a kellõ mennyiségû káromkodás után vagy rákérdez, honnan keveredtem észrevétlenül oda, vagy szimplán csak megkér, hogy hordjak kolompot, mert "olyan vagy, mint egy kibaszott ninja". 

Másrészt jobbára csak a baráti kör lát belõlem nagyobb szeletet, az idegenek, távoli ismerõsök csak egy Kovács huszonkettõnek néznek, amibõl kétmilliót látnak naponta. Igaz, ez nagyrészt azért van így, mert így akarom, hogy legyen. Ha valakirõl úgy gondolom, hogy jó lenne, ha többet tudna meg rólam ilyen-olyan téren, szépen, lassan úgy adagolom magamról az infót, gyakran nem is saját magam útján, hogy rájöjjön, több is van a szürke felszín alatt. Az átlag-külsõ alatt a nem éppen átlag szelleme. Szeretem ezt a szellem-szerepet. Kényelmes, könnyen alakítható, ami azt illeti még praktikus is. Ha viszont kizárólag a hozzám közel állók vesznek körül, ugyanolyan kényelmesen vetheti le a szellem a leplét. Cincinnatus, mikor több, mint egy év közeli baráti ismeretség után már vagy a huszonkilencedik teljesen külöbnözõ szeletet látja meg rólam, gyakran mondja mosolyogva, hogy õ már meg se lepõdik egy újabbon, de ha azok, akik mellett nap mint nap megfordulunk akár csak a felét tudnák... Jók ezek a közös titkok is.

Szóval ilyen a szellem... szelleme. Még van jó pár hasonló gondolat, de azokat majd újabb posztokba rakom, hogy ne terheljelek le titeket kódexnek beillõ mennyiségû infóval.