Annyira feltankoltam még tavaly a készleteket, hogy még mindig nem kellett boltba menjek, nálam ez nagy szó, mert majd minden nap szoktam. Végül csak bekukkantottam a Decathlonba körülnézni. A Challenge-hez gondoltam, hogy megnézem, van-e valami olcsó, könnyû és mégis praktikus cipõjük, amit a lakásban tudnék használni. Korábban a kosaras/futócipõmet használtam erre a célra, de végül mindig csak kimentem benne a pályára, vagy a tó köré és úgy voltam vele, fene vigye, nézek valamit bentre, az meg maradjon 'kinti' cipõ.

Jobb volt a kínálat, mint vártam, alig 2500-ért volt hivatalosan 'nyári' cipõ, könnyû, jól szellõzik, remekül lehet benne mozogni és ha a lábujjamnak csattan a rideg ugrókötél, akkor nem kezdek el cifrán káromkodni, a lábujjakat fájlalva. Mindennek a tetejébe pont egy neonsárga-szürke színkombinációs darabot választottam, így elnevezhettem magamban 'cybergoth mokasszinnak'.  Igaz, ez nem bõr, meg aligha egy darabból van, de könnyû és halkabban mozgok benne, mint a rendes cipõkben, szóval nekem az.

Voltam reggel futni. Eddig mindig csak olyan idõben futottam, amikor elég egy póló, meg egy rövidnadrág, de idén nem akartam elbliccelni (tavaly csak egyszer voltam kint), beöltöztem és mentem. Viszonylag keveset futottam, alig több, mint egy kilométert, viszont olyantól, aki nem szokott futni (és fénykorában is átlag alatti szinten nyomta), megállás nélkül nem is rossz. Idõt nem mértem, kb. 10 percre saccoltam, mert a beöltözéssel, bemelegítéssel, ki és vissza sétálással (nagyjából ugyanannyit sétáltam oda-vissza, mint maga a táv, ugyanis nem a belvárosi szmogban és gyalogostömegben, hanem a csendes, tiszta, békés patakparton akartam futni) együtt nem volt az egész fél óra.

A shopping után leteszteltem a cipõt is. Már megérte az árát, ezt kimondottan azt ugrókötélhez teremtették.  Az elsõ százas adag után úgy kivoltam, mint a reggeli futás után, így a következõ százashoz már taktikát váltottam. Belõttem zenének egy kis Ater Mors-t és lassabbra vettem a hajtás tempóját. Gyerekeeeeek, ha lenéztem a lábamra, full olyan volt, amilyennek egy cybergoth bulit képzelnék valamelyik Londoni klubban. :) Neoncucc, és mintha pogóztam meg headbangeltem volna a zenére, már csak a marék glowstick hiányzott a markomból.  A lassabb hajtás amúgy bevált, sokkal jobb állapotban bírtam. Az imént, a harmadik százas már jobban igénybe vett, rájöttem, hogy az elakadás többszörösen rossz. Kizökkent a tempóból, amúgy is frusztráló, meg a hajtás-leállás-hajtás sokkal durvábban lefáraszt, mint a sima hajtás. Lüktettek a combjaim ezerrel, de van még idõ a mából.

Ki kéne teregetni, elõször nem örültem a gondolatnak, mert oda szoktam tenni a szárítót, ahol most kötelezem meg fekvõzöm, de aztán jött a facsipesz egyszerûségû gondolat, kitehetem azt a szárítót a nappaliba is, úgyse látja senki.