Ködfátyol

Szépen, simán észrevétlenül lezajlott volna ez az Eurovízió is, ahogy általában a többi, vagyis max évekkel később hallok egy-egy döntős számot. De persze nem jött össze, amikor először hallottam az osztrák versenyzőről, akkor még nem folyt a csapból, de azután, hogy nyert, a jónép két (vagy több) táborra oszolva instant elkezdett hőbörögni és onnan kezdve már nem úsztam meg a bulvárértesüléseket.

Ebből mondjuk még nem kerítenék egy bejegyzést, ha nem vettem volna észre, hogy elkezdett zavarni valami. Arra viszont meglepő módon sokáig nem jöttem rá, hogy mi. A poszt erre a rávezetésre is szolgál, mert könnyű elkanyarodni az élet kátyús útjain. (Főleg ha ilyen fellengzősen hagymázosakat írok.)

Na jó. Mi zavar?

Azt hiszem a felhajtás. Az egymásra való szardobálás. Hogy az ember vagy kultúrkorcs vagy homofób náci lehet, ha van véleménye, annak függvényében, melyik oldalról nézzük. Részben ez. Másrészt azt hiszem, maga az Euroviziló.

Kezdődött vala a zavar az Erőben, amikor meghallottam, hogy a Kállay-Saunders a magyar versenyző. Óhatatlanul arra gondoltam, hogy akkor most...

a) a verseny annyira nívótlan, hogy a nagy zenei ikonjaink nem piszmognak ilyen szarságokkal
b) a hazai zenei előadó kínálat annyira nívótlan, hogy Kállay-Saunders valóban az egyik legjobb választás
c) az emberek itt is - ott is szimplán igénytelenek
d) ezek valamilyen kombinációja

Mi bajom van nekem az Andrissal? Különösebb bajom nincs, egyszer se kötött belém, igaz az összes hír, amit róla hallottam, hogy összerugdosott egy tagot a haverjával, illetve a zenéjét közepesen gagyinak tartom, szóval jobban szerettem volna, ha nem ő képviseli Hungáriát.

Csak azért mondom, mert nekem nem tetszik a zenéje. Nem tetszeni nem tetszik, de semmi "csak azért". Nem tetszik a Hooligans sem, de úgy érzem, többet tesznek le az asztalra. Vagy maradjunk a Megasztáros X-Faktoros részlegnél, nem tetszik Caramel és Tóth Gabi sem, de dettó karakteresebbek.

Persze, nekem semmi se jó. A lófaszt nem. Rúzsa Magdi anno teljesen jó választás volt, Wolf Kati is elfért. Bírom nagyon a Belgát vagy a Firkint, de ennek ellenére mégis jobb választásnak gondolnám mondjuk a Quimbyt, vagy a Tankcsapdát. De tekintve, hogy milyen színvonal szokott lenni a versenyen, szerintem a leginkább ideális, az általam szintén különösebben nem kedvelt Compact Disco lenne.

Na, ennyit a magyarokról. Mi a helyzet az osztrák versenyzővel?

Hallottam, hogy szakállas nőt indítanak. Vállat vontam, hogy na és? Akkor még kisebb puffogás ment, pedig ha valaki sértőnek találja az ilyesmit, annak nem a győzelem, hanem egyáltalán az elindulás kapcsán kellene puffognia. Tekintve, hogy nincs külön női és férfi kategória, nem látom akadályát, hogy indulhasson meleg/leszbikus/transzexuális/transzvesztita/szakállas nő/tőgyes férfi, vagy akár Jabba a Hutt.

Pontosítás következik: "nem látom akadályát". Ez így, szó szerint értendő, vagyis nem kell rögtön a másik végletet vizionálni, ugyanis annak meg értelmét nem látom, hogy egy klasszikus zenei vetélkedőben miért kéne baszkurálni az intoleráns átlagemberek idegeit. Nem arról van szó, hogy kétségbe vonom az osztrák versenyző jogát, hogy úgy öltözzön, ahogy akar, azt vonom kétségbe, hogy ez jó ötlet. Ha például komolyzenei verseny lenne, akkor azt mondanám, legyen joga a versenyzőnek szöges bőrkabátban, lila taréjjal bemenni, ellenben ne lepődjön meg, ha nem díjazzák megfelelően a produkciót. Rövidre fogva a mondandót, ahogy nem hiszem, hogy nálunk ne lehetett volna egy megfelelőbb versenyzőt találni, mint Kállay-Saunders, úgy nem hiszem, hogy az osztrákoknál is olyan hiány lenne tehetséges zenei előadóból, hogy feltétlen Neuwirth-Wurstot kellett indítani.

Bánja a kánya, elindultak. Ez van. Az osztrák nyert, a nép meg vagy harsog, hogy ez mekkora győzelem a tolerancia terén, vagy köpköd, hogy micsoda gusztustalanság már ez. Ahelyett, hogy tennének magasról az egészre.

Egyrészt, aligha tett jót a melegeknek/leszbikusoknak/transzexuálisoknak/stb. Nyilván olyan is lesz köztük, aki szerint igen, az a tény meg vitathatatlan, hogy a győztesnek megvan most a tizenöt perc hírneve. Másrészt jó kérdés, hogy valóban, mi lesz veled, Európa? Tényleg ebbe az irányba lesz jó, ha haladunk tovább?

Zavar-e az osztrák versenyző személye?

Relatíve hamar tudtam tisztázni magamban, nem zavar. Biztos vannak, akik nálam jobban értik a témát, hogy mi fán terem a 'drag queen' fogalma, én úgy értelmezem, hogy olyan férfi, aki inkább a brahi, mint a konkrét szexualitás miatt öltözik nőnek, a show business és nem annyira a magánélet terén. Valamelyik portálon olvastam, hogy a győztes is, amellett, hogy meleg férfi, amúgy drag queen. Anno, láttam egyszer egy produkciót egy amerikai drag queentől, William Bellitől egy drages (nem az autóverseny) show műsor kapcsán. Miután diszkvalifikálták, amolyan brahis bosszúból átköltött egy Selena Gomez számot és azt adta elő. Lehet fújolni, köpködni, kategórián belül szerintem ötletes volt. Vagyis a műfajjal alapvetően nincsen bajom.

De miért juthat be a koncepció az Eurovízióra?

Mert ha drag queen műsor lenne, akkor teljesen OK. Pontosítás... a "miért juthat be" alatt nem azt értem, hogy miért nem tiltották meg, hanem valóban jobb lenne, mint más, megszokottabb változat?

Mi a bajom a versennyel?

Valamiért az a kényszerképzetem, hogy ez valami nagy, páneurópai komoly versengés, nem pedig a kavarjuk össze mindenhonnan többnyire ugyanazt a giccses szart. Nekem valami olyasmi elképzelésem van, hogy a népek a saját nyelvükön adnák elő a szerzeményeiket (ha van saját nyelv, ha nincs, akkor regionális, az angol pedig lehetne pusztán feliratként a nézőknek.), a produkciók is tükröznék többé-kevésbé az országot. Nem kell feltétlen kalocsai népviseletre meg paprikafüzérre gondolni és a dalok is lehetnek ettől még modernek. De erre valahogy nincs igény. És ez az igénytelenség zavar.

Zavar-e, hogy az osztrák versenyző győzött?

Kénytelen voltam megtekinteni a produkciókat, látatlanban ugyanis nem mondhatom meg, hogy milyen a teljesítménye. Próbálva maximalizálni az objektivitást, mindet meghallgattam. Őszintén szólva, az osztrák jobb lett, mint amire számítottam, annyira viszont nem, amennyire kellene. Szerintem totál egy szinten volt a belga pasassal, csak az hétköznapi és így nyilván nem fognak rá szavazni. Meglepő módon ezúttal a verseny inkább működött olvasztótégelyként, nem volt kiemelkedően rossz darab, igaz a jobbak is csak hajszállal az elmegy kategória fölött voltak, a legtöbb ráadásul teljesen egyforma. A belaruszi elment egy brahis darabnak, ha azt nézzük, hogy milyen az ország, ez még pozitívum is, az izlandi, norvég, vagy a finn viszont tizenkettő egy tucat. Bírom alapból az íreket és az ukránokat, de ennél lehettek volna sokkal jobbak is. Ugyanúgy, ahogy a mieink, lehetett volna nívósabbat indítani. Az örmény lógott még ki egy fokkal a tömegből, illetve a fölé még a görögre lehet partizni egy jót, végül tetszettek az orosz ikrek, a szerintem legjobb pedig a lengyel produkció volt. A lengyeleknél éreztem azt, hogy erről van szó, gyerekek. Kicsit ez is, kicsit az is, van benne merész, de nem túlságosan, abszolút jellegzetes, az angol nyelv miatt viszont közérthető. Magasról verte a mezőnyt. A népnek meg nem ez kell. Ez legyen a nép baja. Annyira nem volt vészes az osztrák, mint amennyire mocskolják, győzött, győzött ez rendben van. A felhajtás nincs.

Hogyan tovább, Európa?

Szeretném-e, ha nőne a melegek/leszbikusok/stb. aránya a résztvevők közt? Az nem érdekel, hogy milyen a nemi preferenciája. Elton John is meleg, ettől még kiváló zenész. Ha tehetséges, akkor nosza, induljon és hajrá! De nem szeretnék brahisokat. Azt szeretném, ha az Eurovízió nívós verseny lenne. Brahizni attól még bátran lehet. Indítsanak európai brahis versenyt is, ahol lehet madárijesztőnek öltözni, vagy WC-deszka is lóghat a versenyző nyakából. Az is teljesen rendben van, ha nívós versenyek versenyzői, nemi preferenciától függetlenül, a versenyen kívül, felhívják a figyelmet az intolerancia veszélyeire. Nem tűröm, ha uszítanak a környezetemben. Legyen az cigányozás, zsidózás, vagy buzizás. Vagy nácizás. Mert az éremnek másik oldala is van. Rohadt nehéz úgy toleránsnak maradni, ha közben az általad védett réteg kiköp. Még ha nem is konkrétan rád.

Hosszú idő után villámtalálkozónk volt Rocketgirllel. Szépen besűrítettük a másfél napba, amit be lehetett.

Le a kalappal az eltökéltsége és teljesítménye előtt. Miután a fél napot buszon töltötte, az első este nagy része a másnapra való gyakorlatozással telt. Lightosra vettem magamban a kiképzőtisztet, ettől függetlenül azt hiszem, sikerült hathatós segítséget nyújtanom a felkészüléshez. Az izomlázam meg csak elmúlik most már...

Ideális kirándulóidőnk volt, ki is használtuk. Egy kis autózás, egy kis mászkálás a délutáni napfényben, este pedig bor-horror kombó, előbbiből kevesebb, utóbbiból több. Ügyeltünk rá, hogy teljesen azért ne facsarjuk ki magunkat.

A kedvenc hokicsapatom, fennállása óta a legjobb szezonját zárta. Ügyesek voltak, ha így folytatják, nem lesz messze az a döntő meccs a jövőben.

Még a bor-horror előtt vettem az újságosnál egy friss, katonásdis magazint. II. világháborús alakulatos. Lényegében egy füzet és egy ólomkatona. Egyszer volt gyerekkoromban egy kis fazéksisakos kardforgató lovagom ólomból. Szerettem vele a Lego figurák ellen játszani és vigyáztam arra, hogy ne üssön nagyokat, nehogy letörjön a kardja vége. Most említettem Rocketgirlnek, hogy az az érzésem, a világ változik és az ólomkatonák alighanem a fiúk helyett a papák körében terjednek. Szépen kidolgozott német törzsőrmester figura, ha lenne gyerekem, biztosan vettem volna neki egyet, így meg... ha azt nézem, hogy nem szoktam tönkrevágni a holmijaimat, még az se kizárt, hogy egy napon, ha lesz utód, akkor megörökli a papától... szóval, mondhatjuk, hogy megőrzöm az utókornak. Tavaly-tavalyelőtt már gondolkodtam azon, hogy veszek egyet, amikor vásár van nálunk, ott szokott mindenféle ókori-középkori harcos figura lenni, de azok eléggé baltával faragottak, kb. mintha én csináltam volna és megkérik az árát.

Vettem még 'egy rend ruhát', pontosabban másfelet. Egy nadrágot muszáj volt, mert már a második munkanadrágom nyüvöm el, ez van, nem örök életűek. Ha már jó áron volt, néztem egy másikat is, felvettem, nézem magam a tükörben és éppen csak el nem füttyentettem magam: Baszki, öcsém, narancssárga pólóval is úgy illik rád, éppen csak egy szalagom nincs hozzá, amire rá lenne írva, hogy "Kriegsmarine". De a narancssárga póló helyére néztem egy színben hozzá passzoló inget. Már csak egy kis fazonírozásra van szükség, mert a száruk hosszú, lehet, hogy valami zsiráfemberekre méretezték, mert ennél csak hosszabb szárúak voltak.

Ha már kiképzőtiszt és Kriegsmarine szóba került, úgy néz ki, sikeresen vagyok magammal szemben is keményebb a költségvetésem, az időbeosztásom és a háztartás vezetése területén. Terv szerint még varrni fogok a napokban, nem kell nagy dologra gondolni, csak egy felvarrót fogok felvarrni. Anno gombot már tudtam, csak nem lesz nehezebb.

A szokásos, vagy talán a szokásosnál is több apró vegyesség történt az elmúlt pár napban.

Sima tejes-müzlis beszerző körutam során találtam a Lidlben Pókemberes mintájú alsógatyákat. Először nem vettem komolyan, mert a cuccok 90%-a a fiúknak készült, de aztán ránéztem a táblára, azon az állt, hogy van felnőtt méret is. Lényeg a lényeg, hogy nagyon kényelmesek és pofás darabok, ha van még, akkor délután veszek párat, mert nagyjából most kezdem elnyűni az öt évvel ezelőtti darabokat.

Árésszel folytattunk egy rövid diskurzust, hogy mit kellene még a baseball mellé beiktatni, mert úgy látszik, az időjárás azért se akar nekünk kedvezni. A gokart merült fel elsőnek, aztán rövid kutakodás után egyöntetűen váltottunk inkább paintballra. Három óra négyezerért azért mégiscsak más, mintha nyolc percet brümmögnénk két és fél ruppóért. Egy a bökkenő mindössze a festéklődözéssel, össze kéne boronálni egy minimum nyolcfős teamet. Némi számolgatás... van ugye Árész, Rocketgirl, Cincinnatus, Colonel, Erendir meg én, ami még úgy viszonylag könnyebben összejön, de ez csak hat. Majd még meg kell támadni az ismerősi réteget Facebookon sunyiba.

Próbálom a korábban megtanult ismereteket megtartani és melléjük újakat szerezni, ez ma reggel azt jelentette, hogy felfrissítettem a memóriámat, hogy mi a különbség a valuta és a deviza közt és utánajártam, mi fán terem a mignon. Nézem a csokis mignon recepteket és persze naná, hogy géppel kéne keverni, meg hosszan állni hagyni. Persze nem arról vagyok ismert, hogy követném az utasításokat. A múltkor is jól sült el a szívformás csoki fondue, némi barbár serpenyőzéssel, miután a prototípus beleszenesedett az üvegpohárba másfél perc után a mikróban. Egyszer azt is ki kellene majd dobnom. Lehet, hogy poharastul.

Eleinte nyomasztó álmokkal dúsított volt az alvás, de aztán egész jó képek is jöttek.

Az egyik az volt, mikor Rocketgirllel és a haveri körökkel közösen paintballozunk egyet. Ezt még relatíve könnyen meg is lehetne valósítani, paintballpálya van a közelben, kedv is van hozzá, pénz is van rá, lényegében csak a többieket kellene egy idõben egy helyre csõdíteni.

A másik egy, a családban már x éve búvópatakként feltûnõ, majd tovatûnõ és késõbb ismét felbukkanó vágy. Keresztbe-kasul motorozni Európán. Itt azért már több a nehézség. A jogosítvány az egy dolog, azt nem kétlem, hogy le tudom tenni. Ha a többi sikerült, miért éppen az ne sikeredne? Az elmúlt 3 évben az egyensúlyérzékem is drasztikusan javult, így afelõl sincs kétség, hogy meg tudnám ülni a gépet rendesen, biztonságosan. 

A kérdéses inkább eleve az ár, a fenntartás, valamint a használat 'megtérülése'. Mivel nem (Han) Solo program lenne, ráadásul nem versenypályán 300-al, vagy a városon belüli robogásra gondoltam, így egy túramotort néztem ki. Konkrétan ezt:

http://motor.honda.hu/modellek-tura-nt700v

Szép darab, kényelmes, jó lesz két embernek is. Frissen, regadóval együtt 2.620.000. Ha úgy nézzük, eléggé rá kellene kapcsolnom a novellaírásra, ha nem a fizetésembõl akarom fedezni. (Persze ez most csak hülyéskedés, ha valaha is lesz lóvé abból, hogy írok, az jó, de pénzügyi tervet sose alapozok ilyesmire. Vagyis maradnak a mindennapi hülyeségekre el nem költött HUF-ok.)
Kötelezõnek persze nem kötelezõ megvalósítani, de ami azt illeti fejben már tovább terveztem, hogy nemrég megvalósult a 'családi bringa' projekt, amikor is két bringát használunk négyen. Túlzás lenne azt állítani, hogy akkor ez egy az egyben átültethetõ mocira is, vagyis négyen használnánk a Hondát is, de gondolatébresztésnek azért jó.

Nem mellesleg, tudnánk csapódni a motoros haverokhoz is egy kis gurulás erejére... 

Kezd megdögleni az egér. Lenyomom a bal gombot, erre lenyomja vagy háromszor. Próbáltam kimásolni txt-bõl egy szöveget és kb. negyvenharmadszorra sikerült elérni, hogy ne hagyja ott félúton.

Ellenben öregszem. Már oda se csapok és még az anyjára se tettem dehonesztáló megjegyzéseket.

Szokatlanul zavaros lesz a gondolatfolyam. Sajnálom. Kurvafáradt vagyok és már rég aludnom kéne, de persze nem teszem. Ha meg már úgyis el van baszarintva a reggel, akkor megtöröm a csendet.

Tegnap volt egy váratlan fordulat a szokásos dumálásunkban Cincinnatusszal. Sajnos már nem emlékszem, hogy milyen indításból jött a mondat, vagy az is lehet, hogy nem is volt, hanem egyszerûen csak kibukott.

- Tudod, lehet, hogy szörnyen hangzik, de ez a világ megérdemelne egy háborút.
- (lehidalok) Ami azt illeti... lesz.

Fene megette, hogy ilyenkor mindketten megyünk a dolgunkra, ez tipikusan az a pillanat, amikor nyáron az ember kiül a kertbe és hajnalig végiglimonádézzuk a gondolatokat. (Mégse írhatok mindig sört. Ha mindig innom kéne egy sört, valahányszor azt írnám le, hogy innék egyet, a második keresztnevem Heineken lenne.)

Ami azt illeti, nem sokkal elõtte Rocketgirllel nyertünk magunknak egy plusz napot is. Anyám kérdezte, hogy miért nem kértem meg Cincinnatust egy mûszakcserére, hogy teljes napunk legyen együtt.

- Biztosan belemenne.
- Tudom. Éppen azért nem.
- ?
- Jól jönne még egy nap. Pöhh. Jól jönne még ötvenkilenc nap. De a meglevõk is éppen ezért jöttek össze. Mert tudunk egymásra vigyázni. És a jó ügy érdekében mindketten hajlamosak vagyunk kinyuvasztani magunkat. Kinyuvasztva viszont nem vagyunk senki hasznára, különösen a magunkéra nem.

Elég sok vezetõvel találkoztam az utóbbi idõben. Nem a cégbeliekkel, egyszerûen csak, mintha pár napig csak managerek jönnének szembe veled az utcán, a boltban, a sportpályán. Sok is volt, sokféle is. Gyakran figyelem õket, de ritkán van jó tapasztalatom velük.

Gyerekkorunkban, amikor katonásdit játszottunk, egyszerû volt köztünk a hierarchia. Alapesetben volt a Fõnök és mindenki más, a többiek. A Fõnök hozta a döntéseket, mi többiek végrehajtottuk. Ha komolyabbra fordult a helyzet, akkor a Fõnök fölé és választottunk egy de facto diktátort, a Parancsnokot. Ritka eset volt, nyilván békeharcosok lehettünk már akkor is. (A Magyar Népköztársaság még létezett, de mi már Jeepekbe vizionáltuk magunkat, mint miniatûr G.I.JOE-k.)

Paradox módon, az ember az élet legfontosabb leckéit általában nem az egyetemen, hanem még a homokozóban tanulja meg. Összevetvén az akkori tapasztalatokat a mostaniakkal, a következõ tételt állítottam fel:

A Fõnök tud másoknak parancsolni. A Parancsnok magának is tud.

Mivel nem vagyok vezetõ, egyetlen beosztottam sincs. Mégis nap, mint nap úgy látom, hogy felelõs vagyok az 'embereimért'. Mert "a Parancsnok felelõsséggel tartozik minden döntéséért, amit meghozott, vagy meghozni elmulasztott."

És most takarodó!

Tegnap, a késõi kelés után sikerült végre elkerülnöm minden olyan információforrást, amibõl akár véletlenül is megtudhattam volna, hogy mi lett a reggeli szezonnyitó Forma-1 végeredménye. Megbeszéltük a családdal, hogy átmegyek ebédre és megnézzük a délutáni ismétlést.

Hosszú idõ óta a tegnapi ausztrál nagydíj volt a legjobb futam, amit láttunk, mondjuk ez alapvetõen nem nehezen elérhetõ dolog, mert tavaly csak a malájt és a spanyolt sikerült megnézni, azelõtt meg utoljára 97-ben láttam, mikor Villenneuve bajnok lett, de az utolsó emlékezetes, pontosabban utolsó kettõ, az még a 96-os utolsó kettõ futam, a portugál Estoril és a japán Suzuka pályákon zajlott, Hill és Villenneuve között.

Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de nekem tetszik az új motorhang és herótom van attól, amikor ötpercenként valaki megjegyzi, hogy ez egy erõtlen szar, bezzeg a régi. Basszus, ha valakinek az a lényeg, akkor irány a YouTube, keressen rá, töltse le, aztán hallgassa rogyásig, nem fogok belezavarni neki, hogy nekem a másik jobban tetszik.

Maga a futam, az parádés volt. Mondjuk Hamilton, Vettel és a Hamilton illetve Vettel drukkerek meglehet, hogy ezt cáfolják, az õ esetüket meg tudom érteni. Rosberg viszont olyan volt, mint Ayrton Senna reinkarnációja. Az elsõ kanyarban elhúzott és onnantól kezdve már csak gyõzött, nem volt kérdés, hogy képes-e rá. Rosberg lett a futamgyõztes, viszont többen is érezhették, hogy gyõztek. Az újonc Kevin Magnussen nevét 5 perc alatt megtanultuk, bebizonyította, hogy nem csak jó idõt képes futni, hanem meg is tudja tartani. A másik új fiú, Daniil Kvyat is büszke lehet magára a pontszerzõ helyért. Nico Hülkenberg a végéig nagyon ügyesen tartotta magát a negyedik helyen, végül csak megelõzték, de attól még nem kisebb az érdem. Magnussen mellett viszont Valtteri Bottas teljesítményét találtuk a legjobbnak, a finn srác, miután lerepült a kereke, még be tudott gördülni a boxba, folytatta is, vissza is szerezte a helyét, még Raikkönent is sikerült legyõznie. A Ferrariknak drukkoltam, lehettek volna jobbak is, de nem vagyok úgy csalódott, mint a rajongók többsége, ez még csak az elsõ futam volt.

Ricciardot viszont sajnáltam a benzinügy miatt, mert egyébként nagyon jól csinálta hazai közönség elõtt a tegnapi vezetést.

Közben a Steam adott nekünk gamereknek egy kis kóstolót, a futamra való tekintettel egy kicsit nyomathatta mindenki ingyen a tavalyi, F1 2013-at. Gyönyörû darab, egyszerûen gyönyörû. A Young Driver's Test-en, javítgatások nélkül odáig jutottam, hogy a Force India ajánlott szerzõdést (jobb esetben lehetett volna akár Williams is), viszont az ausztrál nagydíj idõmérõjén, táncoltathattam akármilyen technikásan az ujjaim a klaviatúrán, még a legjobb idõm is bõ három-négy másodperccel maradt el a Marussiáktól is, nemhogy Rosbergtõl.
Jó ez az kóstoló-ötlet, megvenni ugyan nem fogom, mert megvan a 2010-es, az is egy élvezetes darab, egy-két évente meg fölösleges cserélni, viszont, ha tartja a Codemasters a szintet, akkor 2015 után lehet szó egy 'frissítésrõl'. 

Maradt még ebédre tegnapról fasírt, csináltam hozzá puliszkát. Nem volt nagy cucc összedobni, jól jött a keverés közben a régi kajaárus-gyakorlat. Ha valamit érzek a kezemen, gondolkodás nélkül megtörölni a nadrágban. (Ha lenne kötény, akkor abban, de nincs, ezért marad a nadrág. Munkásnadrág, rosszabb nem lehet tõle.) Egész jó lett.

Elolvasva két Conan-regényt (Ymir leánya; Az elefánt tornya), vegyes a vélemény. Az elõbbi eléggé olyan, mint egy gyerekmese, az utóbbi viszont szolid fantasy, lehetne ugyan jobb is, de ettõl még olvasható.

Nosztalgiáztam, megnéztem az elsõ három Rambo filmet. Cyber gothként nézve persze más, azért mégiscsak poén, amikor hozzáköti a glowstickhez a gránátot. 

Jövök hazafelé a melóból, fordulnék be a parkolóba vezetõ kapubejárónkba, mikor látom, hogy egy bringás pont ott tetvészkedik (valami iratokat pakolt egy övtáskába). Itt még nem ment fel bennem a pumpa, mert jobbra, kis ívben kanyarodtam, félig már a járdára állva, úgy, hogy a mögöttem levõk ki tudjanak kerülni és azért majd a bringás is el tudjon menni.

Fene tudja, lehet nem kellene ennyire kooperatívnak lennem, hanem vadul tülkölnöm kéne, lehúzni az ablakot és felszólítani a kerékpárost, hogy lépjen szexuális interakcióba azzal, aki elõször adta rá a kiscipõt, lehetõleg az illetõ ravatalán, mert ha együtt akarok mûködni vele, akkor úgy gondolja, hogy továbbra is csinálhat, amit akar. Ami nem lenne baj, ha el akarna húzni, de nem akar, mert akkor még tovább tetvészkedik. Most az egy dolog, hogy én ezalatt úgy Anschluss eleinstandoltam a gyalogosok elõl a járdát, de a parkolóból meg indulna egy libafosmetál Rönó (ejtsd zöldesszürke fényezésû Renault személygépjármû).

Ha bringás nem lenne, akkor a szituáció szerint behajtok, ha meg odakerül addig a Rönó, akkor megvárja, vagy, ha elbambult, netán ostoba a sofõr, akkor elõbb-utóbb rá fog jönni, hogy vissza kell tolasson a parkolóba, hacsak nincs Sherman tankja, mert azzal még azért át tud jutni rajtam keresztül is az alagúton.

De van bringás, én meg kooperatív vagyok, vagyis nem akarom a falhoz lapítani, pedig kedvem még lenne hozzá, valahányszor felhúznak ezek az amforák (görög típusú köcsög). Meg a fal is színesebb lenne némi pirostól. Na mindegy, várok türelmesen, félig a járdán, gondolatban már párszor lemészárolva a bringást, az meg csak nem hajlandó egy méterrel arrébb tenni a drótszamarat, ahol már napestig tetvészkedhetne, a Rönó meg valószínûleg nem látott meg a bringás takarásában, mert elindult.

Persze én naiv vagyok és nem gondolok arra, hogy nem látszom a bringától, gondolom, csak rájön a Rönós amfora, hogy már a bringástól se fog tudni kiférni, mert az persze nem szorosan a falhoz húzódva tetvészkedik, hanem tisztességesen elállva az utat. Meg persze ott vagyok én is, ha a bringást szét is palacsintázza a falon, engem azért aligha tud kipöccinteni a bejáró elejébõl. Csoda történik, a Rönós megáll az alagút közepében.

És nem mozdul. Biztosan beragadt a váltó, vagy olyan régen nem tolatott, hogy gondolkodnia kell, hogyan csinálja. Bringás váratlanul befejezi a tetvészkedést és elgurul, oda se bagózva semmire. Maradunk ketten. Az egy dolog, hogy a KRESZ szerint is neki kéne visszatolatnia... pontosabban eleve bele se kellett volna hajtania a bejáróba (mondjuk annyira nekem se, de naiv vagyok, mert azt gondoltam, hogy a bringás egy, usque kettõ másodperc alatt arrébb gördül, bentrõl akkor még semmi mozgás nem volt, szóval sima ügy lesz). Ha mást nem, ha beleképzeli magát az én helyzetembe, rájön, hogy neki egy jórészt üres, mozdulatlan udvarba sokkal könnyebb öt métert rükverceznie, mint nekem a csúcsforgalomba visszatolatnom, megspékelve egy kanyarral.

De miért gondolna bele más helyzetébe ez a falloszkópé? Õ menni akar és valami amfora meg kinõtt elé, ami miatt most nem tud kimenni. Megindul csak lassan, fenyegetõ tekintet mellett, hogy értsek a szóból, õ Gandalf, én a balrog, itt nem juthatok át, non pasaran.

Ha nem dühödnék be az értelmetlen forgalmi szituációkon, amikor nincs mellettem utas, akinek a jelenléte nyugtatna, akkor simán kiszállnék, lezárnám a járgányt, majd bekopognék, hogy na mi van, szûk a folyosó? Vagy ha jobban bedühödnék, akkor kiszállás ugyanúgy, majd föllépni a motorháztetõre és kérdés formájában berúgnám a szélvédõt (valószínûleg sikertelenül). Persze ezek csak vágyképek, ugyanazt kívántam neki, mint a bringásnak, csak a négyzeten, majd, miután meggyõzõdtem róla a tükrökben - és hátranézve - hogy nincs senki mögöttem, begorombultam, hátramenet kanyarral, markáns fék, majd motorbõgetve-gumicsikorgatva, mint rendes ámokfutó kilõttem az utcáról. Visszanézve a tükörbe, mi jött utánam közvetlenül?

Rendõrautó. Fuck Yeah. Mint a filmekben. Azaz mégsem, mert nem állított meg, hiába lett volna rá indoka. Leállt egybõl az útszélen. Ilyen szerencse is ritkán adódik, pedig már beleláttam, hogy most bizony megkapom életem elsõ büntetését, méghozzá teljes joggal, ehelyett tettem egy kört a tömb körül és másodjára már se bringás, se Rönós nem akadályozott a behajtásban.

Mókás volt ezt most leírni, de azért nem javaslom senkinek a rekonstrukciót. Fõleg magamnak nem. Mert az életben se nem mókás, se nem indokolt.

Tegnap Cincinnatusszal beszélgettünk egy percet a munkában.

- Te... az az érzésem, hogy te sokat olvasol.
- Ja, ja. Éppen délután hoztam el anyáméktól még pár könyvet.
- Miket?
- Lem, Asimov, Robert E. Howard...
- Nem szóltam...

Howard kapcsán egy kicsit csalódott vagyok. Tegnap nagyon rákészültem, hogy huhuuu, én most Conant fogok olvasni és gyanítom nem az elsõ írással kellett volna (A hybóriai kor, azt hiszem ez a címe). Olvasom, olvasom... volt a, b és c királyság, majd kataklizmák, meg háború, a szolga lett, b elvadult, c visszafejlõdött a majomlétbe, de aztán pár száz évvel késõbb d és e népek...

Mi van??? Kb. mint amikor az óvodás megnézi a Gyûrûk Urát és egy szuszra akarja elmesélni. Azaz nem egészen, mert az aranyos, elvégre gyerek, de Howard bácsi már aliga óvodás. Hagytam ezt a leírást a fenébe, belelapoztam a regényekbe. Holnap elolvasom rendesen az elsõt, hogy biztos legyek benne, mert a látottak szintén harmatgyengék, mint amikor 19 évesen elõször akartam fantasyt írni. (Persze lehet, hogy be kellett volna fejeznem, nem pedig abbahagyni, hogy ehhez még érni kell, mert ilyen kotyvalékot valamirevaló ember nem olvas alapon.)

Remélem Asimov jobb lesz. Kicsit száraznak gondolom látatlanban, ki fog derülni.